A panziónak tágas étterme van. Itt reggelizünk. Csak még nincs kész. És mert rajtunk kívül nincs egyetlen vendég sem, aki ilyen korán kelne, Apa azt mondja, sétálhatunk. Úgy sétálok, mint a nagyok. Nagylány vagyok. Csak egy kézzel fogom a kezét. Odamegyünk a pulthoz, és választunk teát. Apa nem szereti a gyümölcsteát. Én még soha nem ittam teát, úgyhogy én nem tudom. Annyi mindent nem csináltam még! Nem is tudom, elég lesz-e az életem arra, hogy mindent kipróbáljak. Apa szerint nem kell mindent kipróbálni, csak amit akarok. Azt viszont kötelező kipróbálni, hiszen ezért születtem. De az fontos, hogy én döntsem el, mit akarok, és ne hagyjam, hogy más mondja meg, mit akarok. Én ezt nem értem. Hogy mondhatná meg más, hogy én mit akarok? Apa azt mondja, erre sok trükk van, de ő majd szól, ha úgy látja, hogy valaki más akaratáról hiszem azt, hogy a sajátom. És vigyázni kell, mert az ember könnyen becsaphatja magát. Ezt meg aztán végképp nem értem. Miért csapná be saját magát bárki is? Annak tényleg semmi értelme!
Itt is van etetőszék. Nem olyan, mint otthon. De ugyanolyan jó. Anya ad a rántottájából. A rántotta finom. Kenyeret is majszolhatok. Persze én már reggeliztem, de azért olyan jó Anyáékkal enni. Nagylányos. Anya azt mondja, így szocializálódom. Szeretek szocializálódni. Főleg, ha ilyen finom rántottát ehetek közben.Apa szerint ma hosszú napunk lesz.
Sétálunk. Anya azt mondja, ilyen korán még soha nem is sétáltunk. Apa szerint csak azért érzi
így, mert nemrég állították előre az órát. Hűvös van.
A biciklimben ülök. Anya tol, de Apánál ott a babakocsi is, ha a hosszú nap során elálmosodnék, alhatok is. Utálok aludni. Nem, ez nem is igaz. Csak nem szeretem, ha úgy kell aludni, hogy nem vagyok álmos. Ha álmos vagyok, úgyis elalszom, ha meg nem, úgysem.
Anya azt mondja, a napirend jó. Neki is, nekem is. Mert akkor ő is meg tudja tervezni a napot, meg én is. Én nem tervezem meg a napot, de azért betartom a napirendet. Csak néha nehezen megy az elalvás. Apa azt mondja, ez nem olyan nagy baj, hiszen nem vagyok gép. Anya szerint is szerencséjük van velem, ami nagyrészt a természetemnek köszönhető, egy kicsit pedig a napirendnek. Amit azért rugalmasan kell kezelni. Most például rugalmasan kezeljük, mert most kirándulunk. Apa szerint az még nem baj, ha van terv. Csak nem szabad ragaszkodni hozzá. Nem szabad belekapaszkodni. A halat mindig vissza kell engedni.
És ez jó, mert ez sok kalandot jelent. A halnak is. Meg nekünk is.
[...] Megint utazunk. Megint hosszú nap lesz. Anya azért mondta, hogy hosszú hétvége, mert két hosszú nap is van a hét végén? De mitől hosszú? Attól, hogy sok mindent csinálunk? Ha valaki sok mindent csinál a hétvégén, akkor annak hosszú a hétvégéje? És ha valaki kevés dolgot csinál az életében, annak az élete is rövid? Vagy annak is rövid az élete, aki sok mindent csinál? Apa azt mondja, az élet csak annak rövid, aki nem él rendesen. Aki elbénázza. Aki mindig halogatja a boldogságot, hogy előbb ez meg az legyen meg, aztán majd boldog lesz. Mert mielőtt még elkezdené élvezni az életet, már vége is. És akkor utólag persze hogy úgy érzi, hogy rövid volt. Túl rövid. Pedig nem is, csak nem kellett volna felesleges dolgokra pazarolni az időt. Ezért Apa azt mondja, ne halogassam a boldogságot, mert az nagyon béna dolog. Én aztán nem halogatom! Nem is tudom, hogyan kell halogatni.
Budapest a főváros. Apa szerint ez azt jelenti, hogy itt laknak azok, akik az országot irányítják. Én nem tudom, mi az az ország, de ha irányítani kell, akkor olyasmi lehet, mint a biciklim. Apa szerint az országirányítás ugyanolyan játék, mint bármi más. Úgy játsszák, hogy néhányan azt mondják, ők értenek hozzá, a többiek pedig azt mondják, hogy ők meg ahhoz értenek, hogy jól ki tudják választani, hogy ki ért hozzá. Úgyhogy ezek a többiek kiválasztják, hogy azok közül, akik azt mondják, hogy értenek hozzá, kik irányítsák az országot. Aztán amikor kiderül, hogy nem értenek hozzá, ők a hibásak mindenért. Mert ők azt mondták, hogy értenek hozzá, pedig nem is. De ez így nem ér, mert ha olyanokat választottak, akik nem is értenek hozzá, akkor ők sem értenek ahhoz, hogy megítéljék, hogy ki ért hozzá. De ez nem baj. Ezt így kell játszani. Az emberek ilyenkor választanak másokat. És akkor egy ideig ők irányítják az országot. Előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy rosszul irányítja az országot. Apa szerint általában akkor, amikor az emberek összekeverik magukat az országgal. Vagyis amikor az emberek azt hiszik, hogy az országirányítók nem is az országot, hanem őket irányítják. Apa szerint vannak olyan emberek, akiket tényleg lehet irányítani. Akik nem szeretnek gondolkodni, azok általában még örülnek is neki, ha valaki irányítja őket. Ez azért is kényelmes, mert így nem kell semmiért felelősséget vállalni. Ha bármi baj van, azt lehet mondani, hogy az országirányítók rontották el. Szóval ilyenkor az emberek gyorsan új országirányítókat választanak, és megint hátradőlnek, hogy akkor most már minden rendben is van, ők megtettek mindent azért, hogy az életük jobb legyen. Aztán várnak. Amikor kiderül, hogy ettől sem lett jobb semmi, megint jönnek, akik azt ígérik, hogy most már aztán tényleg jobb lesz, akkor megint választanak, és megy minden tovább. Ahogy a tavasz után jön a nyár, az ősz után a tél. Ahogy a nappal után jön az éjszaka, az éjszaka után a nappal. Apa azt mondja, ez is olyan, mint egy kerék. Csak forog, csak forog. Ez a játék a felnőttek körében nagyon népszerű. Sokan játsszák. Hogy ne unatkozzanak. A játék jó.
Most Budapesten sétálunk. Pont az országirányító központ előtt. Az országirányító központ nagy, mert az országot sokan irányítják. Biztos az ország is nagy. A korlát mögött ugyanolyan szürkésbarna víz van, mint a panzió előtt volt. Anya azt mondja, hogy ez viszont nem tó, hanem folyó, és azok, amik mennek rajta, hajók. Az egyik pedig uszály. Szemben hegy. Apa azt mondja, régen a hegyen volt az országirányító központ. De akkor még csak egy ember irányította az országot. Valószínűleg akkor még kisebb volt az ország, hogy egy ember is tudta irányítani. Apa szerint néha az országirányítók is félreértik a játékot, és ahelyett, hogy az országot irányítanák, tényleg megpróbálják az embereket irányítani. Sőt, vannak olyanok is, akik eleve azt hiszik, hogy nekik az embereket kell irányítaniuk. De ez sem olyan nagy baj. A játékot azok is játszhatják, akik hibáznak. Aki sokat hibázik, azt kiállítják, és akkor ő már nem irányítja sem az országot, sem az embereket.
