...az alkalmazott emberiségért
Nem értem, egyre kevésbé értem, kétségbeesetten nem értem. A cionizmus veszélyes, a terrorizmus rettenetes, a globalizáció ijesztő, a magyarság hangoztatása fasizmus, a kapitalizmus nem vezet sehová, a kommunizmus métely, a vallásosság kiábrándító, a katolicizmus gyilkosság, az iszlám gyilkosság. A szavak értelmüket vesztik, az ideológiák át és újraértelmezettek így értelmetlenekké váltak, a pénz hatalma eltévelyedés, a gondolat átpolitizált, a politika gondolattalanított, az összefonódás a pénz, politika-ideológia között van-nincs (tetszés szerint aláhúzandó).
A kínzás megengedett, a gyilkosság megengedett, az eszelősség megengedett. Ha én teszem. Ha más, akkor nem. Akkor a kérdés feltevése bűncselekmény.
A politikus megélhetési, a baloldali kapitalista: bankár burzsoá, a jobboldali kapitalista: újratemető. Az utcák hetente váltanak nevet.
Angliában néhány izzó tekintetű fiatal újra fogalmazza a Kommunista Kiáltványt, valahol mások újra értelmezik a Mein Kampf-ot.
A fasizmus hangoztatása elborzasztó.
A buddhizmus varázslat, a Zen Isten ellen való. Az Isten Isten ellen való.
Miért van szüksége Lin-csi apátnak a kolostorában, miközben Buddhává válik arra, hogy megváltsa valaki földi bűneitől? A kérdés eltévelyedés.
Az érték értéktelen, a munka haszontalan. Az eldobható – csereszabatos –felesleges: mindenható, a Mindenható: felesleges-eldobható és csereszabatos.
A tőzsdét számítógépek irányítják, a spekulánsok nevetnek az egészen.
A gazdasági válság réme belengi Európát.
A történelem csak mese. A mese valóság.
A publicisztika érték nélkül való játszi szófordulatok remeke.
Kicsoda Spanyolország, miért Hitler, és "hol van már az a melasz-színű vénember, akit Poppának szólítottam, mikor elromlott a ringlispíl?" (J. Heller)
Ha kinyitom a ládát a macska döglött, ha nem nyitom ki él.
Az élet élettelen, a nő férfi, a férfi nő, a kérdés válasz nélkül marad. A válaszok fel nem tett kérdésekre válaszolnak.
Összehasonlítható-e a takarítónő munkája az állami vállalat vezérigazgatójának munkájával? És a fizetése? Demagógia.
Magógia.
Ady Endre sikoltva forog a sírjában, József Attila újratömeti a fogait, Petőfi szomorúan üldögél Barguzinban, és dzsidákat kovácsol órabérben.
A trágárság művészet, a művészet trágárság. Lófütty.
A fehér fekete.
A fekete fehér (szeretne lenni, biztos tud valamit).
A tizenéves kiskölyök ólombányában dolgozik, és csak kéthetente lát napot.
A tizenéves kiskölyök pornóképeket tölt le az iskola számítógépén, majd „fegyvert ragadva véget vet neki". (Shakespeare, sic!)
A kommunista zsidó fiú fegyverrel a kezében jobboldali iszlámistaként hal meg a fentiek valamelyikéért.
Ki az Isten keverte ezt így össze? Hát tényleg csak ennyire futja?
Elmentünk a Holdra és megnéztük, hogy nincs ott senki.
Felmásztunk a Csomolungmára, mert éppen ott volt.
Megdöntöttük a királyságot. (Néha a Királynőt, mert ugyancsak ott volt.)
Szavakat formálunk gondolataink vékonyan csörgedező fonalából.
Hidakat építünk.
Falakat építünk.
Képeket festünk és zenéket csinálunk.
A zene lehet induló, de lehet gyász-szertatás aláfestése is.
Alkalmazott emberiség.
Mobil világítótornyokat veszélyes partszakaszokra rablóknak és tengeri haramiáknak utánvéttel jutányos áron szállítunk.
Nem értem.
Nem én.
OROSZLÁN VII. 23. – VIII. 23.
