A regény története egyetlen meseszállal szőtt környezetrajz a falusi bakterházról, annak lakóiról és baráti köréről. Főalakja Bendegúz, a tehénpásztor, Ábel és Kakuk Marci távoli rokona; magyar megfelelője lehetne Tom Sawyernek és Huckleberry Finnek. Különbözőségük mégis szembeötlő. Nem annyira csínyeken töri a fejét Bendegúz, inkább kiskamaszkori megaláztatásait "veri vissza", friss képzelettel szedi ízekre a felnőttek basáskodását, ostobaságát, így próbálva visszanyerni becsületét. Félnótás figurák a felnőttek: gazdája, Szabó bakter, Toppancs, a lókupec és a banya, az anyós. Konc bácsi az egyetlen józanul ítélkező regényalak, tőle kapta Bendegúz az életre való tanácsokat. Az eseményeket, köztük Toppancs komédiába illő lakodalmát Bendegúz meséli el, jellegzetes humorral, minden rosszat jóra fordító szellemességgel. A túlhajtott szatirikus hang az olvasó szórakoztatására, de okulására is szolgál; ilyenformán élt a harmincas évek szegényembere, így tékozlódtak el jobbra való fiatal életek. (Legeza Ilona)
Bendegúzt az anyja szolgálni adja egy "világvégi" bakterházba, valahol Monor és Vecsés között. A fiú lassan ismeri ki az idegen világ csalárdságait, de természetes eszére támaszkodva öntudatlanul is fölébe kerekedik környezetének. Nincs benne szándékos rosszindulat, de gazdáit, különösen az úrhatnám ténsasszonyt olyan parádésan, szívet-lelket gyönyörködtetően teszi csúffá, hogy az olvasóban mélyről, lelket felszabadítóan tör fel az elementáris nevetés.
A sodró erejű regény stílusának titka az a sajátos nyelvi világ, amelyben az ízes tájszólás és a városi argó keveredik a fékezhetetlen mesélőkedvvel. A könyv minden sora gyilkos szatíra a mindennapi életet kitevő kisszerűség, begyöpösödöttség ellen, és a mesés győzelem örömét kiáltja el a két háború közötti világ nyomora fölött.
A kultuszregényből kultuszfilm is készült, és a színház is felfedezte magának.
A FILM:
A Rideg Sándor regénye alapján 1979-ben forgatott, Mihályfy Sándor rendezte Indul a bakterház nagyon sok minden miatt jó, hosszan sorolhatnánk, kezdve Rideg eredeti regényétől - a sokat látott, csikóslegényből először gyári munkás, majd vasúti altiszt, később pedig péklegényből lett erősen baloldali író 1925 és 1944 között harminckétszer volt börtönben - , a két világháború közötti vidéki Magyarország bemutatásán át a felnőtt szereplők alakításáig, de a legfontosabb ok mégis Olvasztó Imre. Az akkor 12 éves árva fiú, aki később már semmiféle filmszerepet nem vállalt el, osztályfőnöke bíztatására ment el a szereplőválogatásra, amire így emlékszik. "Már eltelt két-három hét, talán maradtunk tízen -tizenöten, és a rendező nem tudott mit kitalálni. Megfordult, hogy gyerekek, ki mer engem fenéken billenteni? Ránéztem az iskolaigazgatómra, bólintott, igen. Nekifutottam és úgy fenéken billentettem, akkorát kapott az a szegény ember. Utána morgott is: fenéken billentésről, nem seggbe rúgásról volt szó. Na, a lényeg az, hogy ez volt a döntő momentum, innentől kezdve már tényleg egyenesben voltam." az ő egyszerre természetes, mégis zseniális alakítása teszi igazán rendkívülivé azokat a különben is remekül megírt sorokat, amelyekre mindig érdemes emlékezni, mint például a következő sor: "Tudja kend nénémasszony, magának olyan jó színe van, olyan szép sárga...tudja mire gondolok!?"
Persze a többiek is mondanak mindenfélét, Csákányi László, Haumann Péter és Koltai Róbert mind remekek, Pécsi Ildikó pedig még színésznő volt ekkor, de nem hiszem, hogy nagyot tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a filmből mindenki elsőként Regős Bendegúzra fog emlékezni. A klasszikus film ráadásul végre digitálisan felújítva, a rendező kommentárjával, rengeteg extrával megtömött kiadásban jelent meg DVD-n is! Megtalálhatjuk rajta Rideg Sándor Bibliográfiáját, Mihályfy Sándor filmográfiáját, két klasszikus kamaszkönyv, az Indul a bakterház és az Ábel a rengetegben összehasonlítását, kölyökfilmek ajánlói, illetve részletek olyan gyerekfilmekből, mint a Hahó öcsi, az Égigérő fű, a Hahó a tenger vagy a Gyerekrablás a Palánk utcában.
Regős Bendegúz életrevaló, vidám kissrác, békésen éldegél falujában özvegy édesanyjával a "Feketesas uccában", az őrületbe kergeti Varga Pistát, a csizmadiának álcázott költőt, miközben világraszóló felfedezéseket tesz és értékes memoárokat hagyományoz az utókorra. Ebbe az idilli képbe rondít bele a csépai kupec, amikor "leszerződteti" Bendegúzt tehénpásztornak a Szabó bakter háztartásába.
Talán nincs is olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna A bakterházról. Tagadhatatlan értékességébe még a legelszántabb sznobok sem merészelnek belekötni.A történetben érvényesül a jéghegy-elv; a regény látszólag csupán a jellegzetes magyar paraszti életet ábrázolja hihetetlenül viccesen, valójában azonban sokkal több: szatirikus gúnnyal mutatja be az egész életet behálózó kisszerűséget és begyöpösödöttséget. Szereplői, a rosszindulatú vénasszony, az agyafúrt kamaszfiú, a piócás ember, stb. - jellegzetes népmesei szereplők. Egyedülálló humora pedig egyenesen imádnivaló. A könyv egyébként fejleszti a szókincset is, ld. az "idős hölgy" kifejezés számtalan szinonimája (pl. aszaltképű satrafa). A nevetés jótékony hatásai szintén köztudottak. A regénynek két folytatása is készült (Fordul, ill. Gyorsul a bakterház), melyeket viszont nem az Indul szerzője, hanem az író által kijelölt úton haladó Zádori Bence jegyez, Dicsőségrombolás nem következett be, Z.B. ugyanazon folklorisztikus hangvételt viszi tovább. Az 1979-es film (Koltai Róbert, Horváth Teri, Haumann Péter) is megőrzi a történeti jelleget, és, habár alaposan megnyirbálta - a játékidő miatt - a cselekményt, a kultuszregényből kultuszfilm született. A kötet népszerűségét bizonyítja a számtalan színpadi (!) feldolgozás + hogy másodmagammal eme regényből készítettünk Nagy Könyves pályázatot.
J Én már csak a musicalt várom, vagy a mesefilmet. J
amadea blogja
