Rideg Sándor regénye ma már klasszikus, és mint ilyen, kortalan is, hisz sok nemzedék felejthetetlenül mulatságos élménye. Regős Bendegúz, tíz év körüli tehénpásztor gyerek története a magyar kópéregények sorába tartozik, s közvetlen rokonságban áll Lúdas Matyival, Ábellel, Uz Bencével és Kakuk Marcival. Ez a szókimondó, csavaros eszű, afféle népmesei suttyólegény is mindenki eszén túljárva szerzi meg az elégtételt a rajta esett apróbb-nagyobb igazságtalanságokért.
Bendegúzt az anyja szolgálni adja egy „világvégi" bakterházba, valahol Monor és Vecsés között. A fiú lassan ismeri ki az idegen világ csalárdságait, de természetes eszére támaszkodva öntudatlanul is fölébe kerekedik környezetének. Nincs benne szándékos rosszindulat, de gazdáit, különösen az úrhatnám ténsasszonyt olyan parádésan, szívet-lelket gyönyörködtetően teszi csúffá, hogy az olvasóban mélyről, lelket felszabadítóan tör fel az elementáris nevetés.
A sodró erejű regény stílusának titka az a sajátos nyelvi világ, amelyben az ízes tájszólás és a városi argó keveredik a fékezhetetlen mesélőkedvvel. A könyv minden sora gyilkos szatíra a mindennapi életet kitevő kisszerűség, begyöpösödöttség ellen, és a mesés győzelem örömét kiáltja el a két háború közötti világ nyomora fölött.
A kultuszregényből kultuszfilm is készült, és a színház is felfedezte magának.
