Róla írta Virginia Woolf, hogy minden tökéletlensége ellenére egyike annak a néhány angol regénynek, amely felnőttek számára készült. Magasra tette a mércét: hatott rá Renan, Strauss, Coleridge, Feuerbach, Darwin, Spencer, tehát joggal mondhatjuk, hogy közel járt ahhoz, hogy kimondja: a kereszténység befejezte történelmi hivatását. Szegedy-Maszák úr szerint az angol regényírók közül elsőként élte meg az "Isten halott" élményét. Ugyanakkor rövid történetei a német romantikusok ösztönzését mutatják. Európai nézőpontja ellenére is viktoriánus regényíró maradt, egy vélekedés szerint azért, mert létszemléletében az isten szerepét a közösség vette át. Mivel élénken érdeklődött a társadalmi változások iránt, és alaposan ismerte a vidéki élet átalakulását, mégsem vált műveiben uralkodóvá egy elvont vezérelv. Monográfiákban azonban sűrűn felbukkan két hiányossága: a tanító célzat és a nyelv költőiségének a fogyatékossága.
Egyik fő csapásirány az esetében a női egyenjogúság volt, ami előrevetíti még D. H. Lawrence világképét is, ám George Eliot, még ha szivarozott volna is, nem találta meg az angol vidéki lordok közt a maga Musset-jét, mint George Sand. Regényeiben azonban roppant érdekes fejlődésnek lehetünk tanúi: kimondja, hogy a nő önállótlanság jóvátehetetlenül vezet rossz választáshoz. Következetes és konok művészete sokáig harcolt az olvasói elvárásokkal, a happy anding igényével, az olvasók megborzongtak lélektani megfigyelésein, de megkövetelték volna a boldog befejezést. Az meg már végleg kiverte a biztosítékot, hogy pamfletjében szellemesen érvelt a maga álláspontja mellett: "A költői igazságszolgáltatás olyan eszköz, amelynek segítségével a jutalmakat és a büntetéseket az igazságnak olyan értelmezései alapján mérik, amelyeket a regényíró világot szabályozó törvényeként javasolt volna, ha kikérik véleményét a teremtéskor"George Eliot roppant kényes helyzetbe keveredett. Miközben Darwin és Huxley urakat visszhangozta, észre kellett vennie, hogy Darwin ellentmond a viktoriánus erkölcstannak, ezért önellentmondásba keveredett, ezért nem tudott új fejezete nyitni az angolszász regény történetében, s ezért kellett Henry James-nek az ő regényírásával opponálni. Ám találóan jegyzi meg Szerb Antal, jellemző a viktoriánus korra, hogy regényirodalmában egy nőíró képviseli az intellektualitást. Neki köszönhető, hogy Dickens és Thackeray műveivel ellentétben a vallásos élet nagy változásai fókuszban maradhattak, egy realista regényírónő tollán. Ő volt az, aki az angol regény humora és szentimentalizmusa helyébe a francia pontosságú lélekrajzit ültette. Idevezet, ha valaki Spinozát olvas (Kerekes Tamás). A legmodernebb világirodalom-történet (Pál József) már engedékenyebb vele: "Művei a modernista fordulat előzményeinek tekinthetők, A kor írói közül elsőként interpretálja Darwint az etikában, kiegészítve azt az erkölcsről vallott radikalizmussal:" Amik voltunk, tesz bennünket azzá, amik vagyunk. Tehetsége sokoldalú volt. Vett ahonnan tudott, például feltűnik, messze Madonna előtt, a zsidó misztika a műveiben.
