"Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt"
(Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára)
görcsösen ébred a reggel
könnyek közt nyögnek a fák
valakik kopognak könnyed kezekkel
letöltik a hajnali részeg dalát
lassul az égi internet
atlanti bús szelek törnek
meg redőnyös ablakomon
támadnak sok-szájú szörnyek
az egyik belembe harap
magamat hegyre csúcsra álmodom
egyedül a felkelő nappal
fekete bársony bordó brokát
kihagyó halkuló aggyal
jéglábon gázol a fény a patakon át
