Túl sok és, ha, feltételes mód
– zuhanórepülés
a szemantikai ürességbe,
az írásjelek által meghatározhatatlan térbe.
Kérdőjel-szemeidet rám mereszted
– választ várnál.
De megint túl sok az és, a ha, a feltételes mód;
megint zuhanórepülést végzek a szemeidbe
– abba a vádló ürességbe.
Tulajdonképpen
Meg és el
Mármint fáradni
Így (pontosabban: így szeretnéd)
Tehát így érzed
Kicsit megállunk
Lusta mélázás
Álmos dülöngélés
Ébren-való-létből kicsöppenés
Valami olyasmibe, ami rendkívül privát
A fej rákoppan az asztalra
Észreveszed, nem haladtál
A megállapításban: sorsod
Hogy akkor most hova tovább?
Feltennéd, de megint elmerengsz
Meztelen szagú ábrándokba
Meredj rá a képre (nem tart soká)
Kicsit magányosan
Kicsit hiábavalón
Önmagadat meg nem értetten
De majd jőni fog – hát hogyne,
Persze...
Addig inkább
Visszacsüggedsz újra
És elfogadod
Hogy nem haladsz
