Angyalok szárnyán folyik az esőcseppje
Ágyúlövéssel köszöntik a napot a tornyok
A várfokok sötét őreinek kialvatlan szeme
Érzéketlen a napsugarakra
Nincsen bennük harag,
Csak elfojtott keserűség
Ami az éjszakából a szívükben maradt
A varázsló a kunyhójába hívatott
Ajándékot vittem neki
De nem aranyat, ételt vagy bármit
Amit a népek szoktak,
Hanem két kerek üveggolyót
Beléptem.
Ott ült a tűz mellett mellé telepedtem
És a kezébe adtam hozományom
Mire ő így felelt: Végre!
Belefújt tenyerébe és pillangók szálltak szét
A kunyhóban, ahová leszálltak
Virág nőtt ki a talajból körbe-körbe
És mi csak ültünk tovább ott a közepében
