Könyvajánló
Salamon Pál: A Sorel-ház
„Könyv, amelynek lelke van"
145x215 mm, 552 oldal, ára: 3.690,- Ft
Salamon Pál világsikerű, négy magyar kiadást megélt önéletrajzi ihletésű családregénye három generáció, a Sorel „dinasztia" történetét meséli el. Földközeli prózaiságával bevezeti az olvasót a 20. század magyar történelmébe, legendás-misztikus elemivel, az emberi méltóságot hirdető filozófiájával pedig tartást ad, és mint az igazán fontos művek: élni segít.
A Monarchia legnagyobb különce, a Kárpátok varázslatos vidékén született, nagy erejű ácsmester, Sorel József az élet alapvető kérdésein szokott töprengeni, s miközben tető alá hozza egyedi házait, megvédi az elesetteket és falja a könyveket, arra a következtetésre jut, hogy a világ végveszélyben van, így még több segítségre szorul. Megalapítja hát otthonában az Atlantis Királyság Követségét... Fiának, a fizikai, lelki és szellemi erőt magában egyesítő Sorel Mihálynak, majd a svéd Sorel unokának – mi tagadás – nehéz és nemes örökség jutott osztályrészül: háborúkon, üldöztetéseken, diktatúrákon keresztül, és természetesen a szerelem útvesztőjén át kell továbbvinniük a hagyományt.
Sorel Mihály apja, Sorel József tizenkét és fél évet szolgált a császári és királyi hadseregben. Így azután már negyvenéves volt, amikor obsitoslevelét megkapta. A fiatalsága elmúlt, családot még nem alapított. De legalább ő lett Boldogháza és környéke világjárt embere.
A fiumei kikötőben kezdte szolgálatát, és később bejárta az egész birodalmat Galíciától Észak-Olaszországig.
Olyan erős ember volt, hogy nem is egy vándorcirkusz igazgatója akarta szerződtetni díjbirkózónak, miután a cirkusz erőművészeit földhöz csapkodta. Az a hír járta, hogy tizenkét és fél év alatt akár főtörzsőrmester is lehetett volna belőle, ha több megértést tanúsít a hadsereg szelleme iránt. A Ferenc Ferdinánd Főherceg nevű zászlóshajón, éppen a fedélzetmesteri előléptetés küszöbén, a hajó másodtisztje kiverte tisztiszolgája bal szemét, aki másodszori parancsa ellenére sem tisztította olyan fényesre cipőjét, amilyennek ő azt megálmodta. Amikor a fájdalmában üvöltő tisztiszolga a legénységi szállásra tántorgott és elmondta a történteket, Sorel József az egyik matrózt orvosért küldte, maga pedig felment a fedélzetre, és a másodtisztet szó nélkül az Adriai-tengerbe dobta. Ezután visszament a legénységi szállásra, megborotválkozott, és jelentkezett a Ferenc Ferdinánd Főherceg zászlóshajó parancsnokánál, aki egyben az Adriai Flotta parancsnoka volt. Az altengernagy először megparancsolta, hogy vessen mentőövet a másodtiszt után. Miután Sorel József teljesítette a parancsot és visszatért a parancsnoki kabinba, az altengernagy megkérdezte, hogy van-e családja.
Versek
Túl sok és, ha, feltételes mód
– zuhanórepülés
a szemantikai ürességbe,
az írásjelek által meghatározhatatlan térbe.
Kérdőjel-szemeidet rám mereszted
– választ várnál.
De megint túl sok az és, a ha, a feltételes mód;
megint zuhanórepülést végzek a szemeidbe
– abba a vádló ürességbe.
A varázsló kunyhójában
Angyalok szárnyán folyik az esőcseppje
Ágyúlövéssel köszöntik a napot a tornyok
A várfokok sötét őreinek kialvatlan szeme
Érzéketlen a napsugarakra
Nincsen bennük harag,
Csak elfojtott keserűség
Ami az éjszakából a szívükben maradt
A varázsló a kunyhójába hívatott
Ajándékot vittem neki
De nem aranyat, ételt vagy bármit
Amit a népek szoktak,
Hanem két kerek üveggolyót
Beléptem.
Ott ült a tűz mellett mellé telepedtem
És a kezébe adtam hozományom
Mire ő így felelt: Végre!
Belefújt tenyerébe és pillangók szálltak szét
A kunyhóban, ahová leszálltak
Virág nőtt ki a talajból körbe-körbe
És mi csak ültünk tovább ott a közepében
Rondo
REGGEL
REGGEL
szerelmünk ez a vad önzés
mely minden ablakon betör
szerelmünk tűz örjöngés
elemek tánca mely megöl
A hajnal
a felhőkből kibukkanva robogott át, a lakók álmainak, sovány kereke.
Nyomában fel-felszegte fejét egy hatalmas, gyíkszerű őshüllő.
Jorge
Most sem akarok mást, mint egy cikk nyomán -ami a kezembe került a minap-, leírni azt, ami történt, vagy inkább azt, amire én emlékszem abból.
Negyven éve is van már annak, hogy a cikk megjelent egy újságban. Fiatal voltam és katona, az első harcom volt, az első olyan ütközet, ahol visszalőttek, ahol meg is halhattam volna. Utána sok ilyen helyzet volt még, és lám mégis élek.
Versek
Aranytekercsek lógnak a
Fáról, lehervadt végre a
Bú a mázról.
Göngyöltkiflis tejillat
Csuporban pihen, arra járó
Áldás kortya az ilyen.
Pálmalevelekről lecsurog a
Lila könny, tenger habja
Naplementében köszön.
Cselédtörténet
Óra
Interjú Richter Nórával, az Óra című kisjátékfilm rendezőjével
Egy belvárosi kis kávézóban beszélgettem Richter Nórával, az Óra című kisjátékfilm rendezőjével. A főiskolán vágóként végezett, első kisfilmjével a 2010-es Filmszemlén bemutatkozó rendezőnő egy kislány történetét meséli el, aki nem hajlandó fenntartások nélkül elfogadni a IV kötelező írásmódját, mikor otthon az látja, lehet másképp is...
Férfimese
De mi lett a nővel?
Rendezte: Kiss Csaba
Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdió
Egynéhány négyzetméteren játszódik az egész: minden oldalról bekerített kis térben elevenedik meg féltucatnál is több epizód, azokkal együtt sok-sok szereplő – csupán három szakadt pasi meg pár poros tárgy: pont ennyi kell a varázslathoz.
Egy pipacsért
Két vándor üldögélt az út szélén, ültek ott szótlanul, mintha mindig is ott ültek volna. Egyszer csak megszólalt az egyik; „Nézd, mindent megteszek. Ha kell, az életemet adom érte"- miközben a velük szemben lévő pipacsra bámult szüntelen. „Miért, ezért a pipacsért?"- kérdezett vissza a másik meglepődötten, ám még az ajka is felrepedt közben, mivel talán ő sem tudta, hogy mikor szólalt meg utoljára. „Igen, ezért a pipacsért. Ezért a szál virágért, ha kell, meghalok már most"- hangzott a következő kijelentés. Amit csak úgy fél füllel hallott, ugyanis annyira el volt foglalva vérző ajka törölgetésével, hogy társa kijelentése csupán visszhangnak tűnt saját gondolati világában. Még azon is elmerengett egy pillanatra, hogy tényleg hallott-e valamit, vagy csupán gondolta azt. „Egy szál virágért?"- kérdezte mégis. „Miért tán nem ér meg ez a szál virág ennyit?" - jött a válasz. S hosszas szócsata következett:
Hajnali napfény-sor-tűz
Térden áll a reggel. Zsebéből madarakat dobál, mint valami bűvész.
Egy új nap. Ki tudja, mivel lesz teli?
Meghalhatsz, de még ölhetsz is. A levegőben lehetőségek szaga. Sorsfonalak tekeregnek, melyekbe olykor belegabalyodunk. Titkokon lépkedünk. Talán meg kellene őket fejtenünk. Sajnos nincs rá időnk, nyom a tömeg, hátulról előre, míg egyszer csak megbotlunk a titkok emelte buckákban. És bumm! Pofára esünk, a beton fáj, és vérzik az aszfalt... Leporolva magunkról az esés nyomait, továbbmegyünk. Nem gondolkozunk el, mert nyomnak hátulról előre. Lekanyarodhatnánk. De minek, amikor arra senki sem megy?
Vakon meregetett szemeim a látszólagos semmibe- félelmetes várakozás a fényre, mely által érthetővé gyógyulnak a skizofrén véletlenek, mik itt lihegnek életünk nem tudatos szféráiban. Sejtelmekkel próbálunk kiigazodni rajtuk, ám azok formát váltva megelőznek minket, s az egyik sejtelmet még meg sem világosítottuk, már a következőre kell figyelni.
Esély
Az esélyesek lendületével bújtam ki anyám lába közül, pont úgy, ahogy hat egész és egy fél milliárd embertársam. Inkább húztak, mint bújtam. Olyan vörösen és lilán, mintha már akkor agyonvert volna a tényszerű gondolat: Itt mindenért küzdened kell majd! Ahogy vér tolult az arcomba lassan kifakult belőlem a lilaköd és rózsaszínbe burkolt bőrömet vetettem magamra; a nagybetűs életbe! Manapság napi lilakórság van. Az agyamat elönti a hétköznapok rohama, amin csak a kávéinfúzió segít. Esély, lelki segély, azt hihetné az életkerti látogató, hogy ez csak egy újabb fekély, de nem. A Nap nevű bolygóval együtt ébred az űrlény ESÉLY. Egy hatalmas társ-bolygó, melynek sugara átitatja a föld lakóit, bár sokan megvakulnak kékes lángfényétől. Lehetőség esőfény! Micsoda kilátások! Naponta kopogtat az élet bróker, vegyem meg: ez „sohavisszanemtérő"! Itt és most! Álmosan bólogat a fejem, persze, persze, hogyne. Van rá engedmény? Majd a tükörből visszanéz aznapi ábrázatom, és elmereng, ott volt kezében az engedély, vajon jön holnap? És vajon itt leszek én? Rohannék utána, de már elment, talán vissza sem jön, mellé lőttem, kihagytam a sanszot? Kétlem. Szüleim arra tanítottak, nincs lehetetlen. Hogyan lehetne visszatérő, ha minden változik? Hiszen a Nap is minden nap más időben kel. Esély az esélyre, ez az, ami adott. Minden nap, minden héten, minden évben, minden lehetséges! Itt és most, ez egy soha vissza nem térő esély. Na, megveszed?
(az Esély-pályázatra érkezett írás)
Hal a vízben - részlet
A panziónak tágas étterme van. Itt reggelizünk. Csak még nincs kész. És mert rajtunk kívül nincs egyetlen vendég sem, aki ilyen korán kelne, Apa azt mondja, sétálhatunk. Úgy sétálok, mint a nagyok. Nagylány vagyok. Csak egy kézzel fogom a kezét. Odamegyünk a pulthoz, és választunk teát. Apa nem szereti a gyümölcsteát. Én még soha nem ittam teát, úgyhogy én nem tudom. Annyi mindent nem csináltam még! Nem is tudom, elég lesz-e az életem arra, hogy mindent kipróbáljak. Apa szerint nem kell mindent kipróbálni, csak amit akarok. Azt viszont kötelező kipróbálni, hiszen ezért születtem. De az fontos, hogy én döntsem el, mit akarok, és ne hagyjam, hogy más mondja meg, mit akarok. Én ezt nem értem. Hogy mondhatná meg más, hogy én mit akarok? Apa azt mondja, erre sok trükk van, de ő majd szól, ha úgy látja, hogy valaki más akaratáról hiszem azt, hogy a sajátom. És vigyázni kell, mert az ember könnyen becsaphatja magát. Ezt meg aztán végképp nem értem. Miért csapná be saját magát bárki is? Annak tényleg semmi értelme!
A Morgue utcai kettős gyilkosság
SIR THOMAS BROWNE
Azok a szellemi tulajdonságok, amelyeket elemzőnek szoktak nevezni, önmagukban véve nehezen elemezhetők. Igazában csak hatásukban tudjuk értékelni őket. Többek közt azzal is tisztában vagyunk, hogy akikben megvan ez a képesség, ha az rendkívüli, nagy örömüket lelik benne. Amint az erős ember is szereti kifejteni testi képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző" lelket a megfejtés lelki feladata. A leghétköznapibb időtöltésben is örömét leli, ha az működésbe hozza e képességét. Szereti a rejtvényeket, a szójátékot, a titkosírást – és megoldásai olyan sziporkázók és ötletesek, hogy az egyszerű ember szinte természetfeletti csodát lát bennük. Az elért eredmények, amelyekhez szigorú módszeresség és következtetés útján jutott, a valóságban pusztán az intuíció szülötteinek látszanak.
Az ilyen megfejtőkészséget valószínűleg élénkítik a matematikai tanulmányok, különösen a magasabb matematika, amelyet helytelenül és pusztán regresszív műveletei miatt neveztek el par excellence „analízis"-nek, holott a számolás önmagában véve még nem elemzés. Például a sakkjátékos műveli az egyiket, anélkül hogy a másikra ügyelne! Éppen ez az oka annak, hogy a sakkjátéknak az észre gyakorolt hatását nagymértékben tévesen ítélik meg...
Rekviem (sic.)
...az alkalmazott emberiségért
Nem értem, egyre kevésbé értem, kétségbeesetten nem értem. A cionizmus veszélyes, a terrorizmus rettenetes, a globalizáció ijesztő, a magyarság hangoztatása fasizmus, a kapitalizmus nem vezet sehová, a kommunizmus métely, a vallásosság kiábrándító, a katolicizmus gyilkosság, az iszlám gyilkosság. A szavak értelmüket vesztik, az ideológiák át és újraértelmezettek így értelmetlenekké váltak, a pénz hatalma eltévelyedés, a gondolat átpolitizált, a politika gondolattalanított, az összefonódás a pénz, politika-ideológia között van-nincs (tetszés szerint aláhúzandó).
Író az, akinek olvasója van: Interjú Kerekes Tamással
A könyvhéten Az eltűnt ütő nyomában címmel kötete jelenik meg az Alon rendszeres szerzőjének. Mi több, ez a könyv képviseli Magyarországot jövőre az Európai Írókongresszuson. Kerekes Tamással a Káfé irodalmi, művészeti műhely készített interjút.
- Könyved jelenik meg, kapom a hírt, egy számomra ismeretlen kiadónál, mutasd be nekünk, tudatlanoknak a kiadót!
- A Bíbor Kiadó miskolci vállalkozás, főleg egyetemi jegyzeteket adnak ki, de szépprózát is, jórészt nem befutott szerzőtől. A szerkesztést azonban szakemberre bízzák, az én könyvemet pl. Jenei László szerkeszti, akinek már négy kötete jelent meg. Mielőtt könyveikről írtam volna, tettem néhány keresetlen megjegyzést, mindez felkeltette a kiadó figyelmét, így kerültünk kapcsolatba. Jóllehet nem eléggé ismert kiadó, de tavaly az Oroszország legjobb írójának kikiáltott hölgy Halál utáni kalandjaim című kötetét ők jelentették meg magyarul.
Bővebben: Író az, akinek olvasója van: Interjú Kerekes Tamással
Rideg Sándor: Indul a Bakterház
Rideg Sándor regénye ma már klasszikus, és mint ilyen, kortalan is, hisz sok nemzedék felejthetetlenül mulatságos élménye. Regős Bendegúz, tíz év körüli tehénpásztor gyerek története a magyar kópéregények sorába tartozik, s közvetlen rokonságban áll Lúdas Matyival, Ábellel, Uz Bencével és Kakuk Marcival. Ez a szókimondó, csavaros eszű, afféle népmesei suttyólegény is mindenki eszén túljárva szerzi meg az elégtételt a rajta esett apróbb-nagyobb igazságtalanságokért.
OROSZLÁN VII. 23. – VIII. 23.
