Budapest Bristol

Só Gyula törtető ember, magas kockázatvállalási-hajlandósággal. A pénzt mindennél jobban kedveli.
Zéháil és Szigfricsenkó felhívja Sót a Törzshely Presszóból. A három agglegény mindig itt spekulál. Döglődik a klíma, no nem a meteorológiai, hanem a közhangulati és a nemzetközi. Összeomlás mindenütt. A tőzsde még tartja magát, mintha nem akarna reagálni, pedig általában előre áraz.
Só három Bolivar szivarral érkezik. Zéháilék asztalán konyakospoharak. Só leteszi a szivarokat. - Mi újság, gyerekek? Mit ünnepelünk?
- Esett a dollárt! Most kell belevenni – javasolja Szigfricsenkó. Zéháil is üzleti ötlettel hozakodik elő:
- Infózta a paplaki fegyverkereskedő, hogy jövő héten shortolni kell a MOLT-t. Állítólag be fog zuhanni.
- Főleg MOL-ban ülök – reagál Só.
Jó két órát töprengenek konyak és szivar mellett. Hátra dőlve affektálnak pozíciókról, valutaspekulációról, miközben odakint a kűlben még a békeidő is haldoklik.
Szigfricsenkó vesz másnap négyezer dollárt. Zéháil megshortolja az olajat, majd elégedetten veszi tudomásul, hogy pár napon belül jócskán keresett vele.
A nappalijában ücsörgő Só mogorván néz maga elé. Érzékeny a légnyomásváltozásra, most pedig különösen az van. Mégsem érezni jelét a légben. Nemigen gondol másra, mint pénzügyi pozíciójára.
Feleségének három fia után, lassan tíz éve fizeti a gyerektartást. Srácainak gyakran mondta, hogy bár gyönyörű a rügyfakadás, a szerelem, de mindközül legcsodálatosabb a pénz.
Régebben, amikor komoly summához jutott, kivett két hét szabadságot. Családi nyaralást tervezett, de végül otthon maradtak.
Reggelente feltankolta családját pénzzel és elzavarta őket estig. Ő pedig órákig gyönyörködött az asztalra pakolt készpénzben. Végül részvénybe fektette az egészet.
*
A televízióban minden a krízisről szól. Hatalmas a feszültség: India fegyverkezik, USA hadat üzent Iránnak. Irak, Korea, Pakisztán is élesíti atomfegyvereit. A nyugat-európai országok nemzetközi leánykereskedésbe kezdenek, szabadalmaztatnak néhány génmanipulátort, és drogériákban árulják a heroint.
Só tudja, hogy túl kell adni a MOL-on. A kinti- és a belsőhelyzet sem teszi lehetővé a longolást, marad a short, vagy kidobni és várni. Szép nyerője van, nem fájhat a feje. Borongós tekintettel nézi a grafikont.
„Tegyem, ne tegyem? Ha megteszem, várok, amíg tökig lezuhan, és amikor jócskán alulárazott, újra beleveszek, de lépcsőzetesen ám, hátha visszafordul."
Megduplázhatná részvényállományát, és nyerőben maradhatna. Becsukja szemét, megnyomja a gombot... Eladja mind. Percek múlva nyílegyenesen zuhanni kezd az összes árfolyam.
„Képtelenség! Tízezerről gyorsan háromezerre... Miért nem aktivizálódik a napi limit? Ilyenkor be szokták szüntetni a kereskedést..."
Az összes árfolyam nullán... ott csókolgatják a grafikon alját. Só felugrik, és önfeledten üvölt.
- Isteni döntés! Milyen őrült szerencse! Kétszáz százalékos nyerő a tönkremenés helyett! Na, hívom is Zéháilt.
Hajához kap örömében, jól megmarkolja azt. Le kell vezetni a feszültséget, még ha pozitív is... Kezében marad a hajcsomó. Zéháilt nem tudja felhívni. „Miért nincs térerő?"
Kiszalad az erkélyre. A Budai-hegység felett hatalmas, nukleáris gombafelhő gomolyog.