2010 májusában a Budapest Bristol Könyvek sorában az elsőként megjelnik Thomas Runner: Magánbűnök című kötete. Keressék az Alexnadra könyvesboltjaiban!
A regény részlete itt olvasható.
Manapság kevés szó esik a katonai hírszerzésről, vajon hová lettek? Nyugdíjba vonultak talán? Aligha, a kémkedés a mai napokban is létező tevékenység, miért is mentek volna nyugdíjba a művelőik, mindig lesz, aki kíváncsi, és mindig lesz, aki a kíváncsiságot kiszolgálja. Mindegy milyen áron. Az nem lehet vitás, hogy vannak rablók, tolvajok, kábítószer árusok, gyilkosok, zugügyvédek, és hivatásos bűnözők. Itt élnek közöttünk. De itt él Konrád András egykori ügyészségi nyomozó is, – jelenleg bártulajdonos, – és akár akarja akár nem – leginkább nem – belebotlik valamilyen bűnesetbe, és ha már ott van utána is jár kellő alapossággal, és nem kis merészséggel a dolgoknak. Kémeket üldöz, rablókra vadászik, és a végére mindig kiderül az igazság.
Mitől lesz magyar egy magyar krimi? A nevektől, helyszínektől, attól, hogy ezek a történetek nem történhetnek meg máshol csak éppen itt nálunk? Ki tudja. Még az is lehet, hogy megtörténhetnek máshol is, és a nevek a helyszínek, lehet, hogy csak a fordító leleményei. Induljunk el Konrád Andrással a magánbűnök nyomában, és a végére járva eldönthetjük a miénk-e a történet, vagy sem. Akárhogyan is, nem fogunk unatkozni közben, mert bár az események hétköznapiak, és valóban megtörténhetnek akármikor akármelyikünkkel, a mese végére érve nagyon reméljük, hogy soha sem fog megtörténni éppen velünk.
Most még nem lehet tudni, hogy Konrád személye önálló életre kel-e, mint Maigret, vagy Colombo, – bár alkalmasnak tűnik rá –, meglátjuk, egy év múlva okosabbak leszünk.
OROSZLÁN VII. 23. – VIII. 23.
