őszi vasárnapé
ahogy teát melegítettem
a hátam mögött éreztem
valami feszületlen boldogság
valaki a távolból egy reménnyel
csak én érzem, tudom hát
hogy nem a feketeség nyelt el
az, amikor egy napig nem öltözöm fel
mikor csak az ágyban töltöm az időt el
és kinn csappong a téli árny
sok kicsi fekete őszi szárny
és hideg van, nincs már nyár
de ott fekszik fejem az ő mellkasán
és a takaró alatt csak a semmit tesszük
míg a nap eltámolyog felettünk
vagy mikor az óra délután három fele jár
kinn apró csend csak cseppnyit moccannak a fák
a nap besüt és finoman melegít
egy csíkban érzem csak ahol port a levegőben jelenít
a zongorán régi festett kép áll
melyen a fák közt egy ősz és egy leány jár
régi gyermek mesék és dalok a fülemben
régi emlékezések nesze a szememben
de lehet csak egy bármi egyszerű nap
téli őszi nyári tavaszi nap
hó vagy sár vagy víz vagy fagy
vagy levél vagy sugár vagy hő
a szobában nagy csend de fenn egy repülő
és hallom ahogy szívemben van egy kő
...
...
mert ezek mind az enyimek
leírhatatlan megfoghatatlan
elmúló és újra jövő pillanatok
hangulatok zendületek arculatok
pisszegések és szisszenések
mind-mind egyet hoznak:
boldogságot és egy miatt:
hogy tudom, hogy vagyok.
/20080914, Budapest/
te és én
Nappal te vagy a vihar én a nap
Éjjel te vagy a hold én a csillag
Birodalmunk a nagy kerek kék ég
Utazunk, amíg a Babylon-gyertya ég.
/20080228, Budapest, Elte, Btk/
