Kos
KOS III. 21. – IV. 20.
Munka, hivatás: Vágyak és kétségek között kezdi és küzdi át az életét,
hiábavaló sóvárgások, elérhetetlen személyek, tárgyak és ételek
iránt, amelyek az Ön számára a kívánatos gazdagságot, a biztonságot
és az életcélt testesítik meg, olykor egy libacomb
képében jelentkezően, olykor egy szó gyakori ismétlésével
értelmessé váló hivatás útján.
Önnél nem válik el a munka a szerelemtől, a dolgos napok
sora az ünnepektől, bár a Karácsony különös jelentőséget kap,
de a várt ajándék nem biztos, hogy megérkezik. Teljes életet él, de
senki sem cserélne Önnel.
Utazás: Kelettől Nyugatig bejárja az országot, de kerülje a Balatont,
és messzire kerülje a sínen haladó járműveket.
A hónap híres szülötte: József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)
Halak
HALAK II. 20. - III. 20.
Munka: Szorgalmas, így képzett írástudóvá válik, legalább négyezer szóval többet ismer, mint mindenki más. Ennek nagy hasznát veszi. Ami Ön elé kerül lejegyzi, notóriusan. Személyes ismeretségbe kerül több királlyal és délceg cigánylegénnyel, és táncol, táncol hosszan borongón.
Hivatás: Ön lesz az első számú barát,- kitartó és hosszan emlékező személy,- bizonyos ürge okán, egy életen át.
Utazás: Egy király azon az emlékezetes fehér lovon Ön által léptet be, a teljes magyar középfokú oktatásban résztvevő tanulók emlékezetébe, amíg világ a világ. Ugyancsak nem csekélység nemdebár ?
A hónap híres szülötte:
JÁTÉK
Küldje el e-mailben az író-költő nevét, akiről a horoszkóp szól! Nyeremény nincs, de a jövőben tájékoztatást kaphat a Budapest Bristol híreiről, az új tartalmakról.
A gyilkosok
Nyitva voltak. A mexikói lány, aki kiszolgálta, úgy nézett rá, mint egy emberi lényre. A szegények tudják, milyen az élet. Rendes lány. Vagy hát, elég rendes. Mert mindegyikük csak a bajt hozza az emberre. Minden csak a bajt hozza az emberre. Harrynek eszébe jutott egy mondás, amit egyszer hallott: Az élet lényege a szenvedés.
Hangulatok
őszi vasárnapé
ahogy teát melegítettem
a hátam mögött éreztem
valami feszületlen boldogság
valaki a távolból egy reménnyel
csak én érzem, tudom hát
hogy nem a feketeség nyelt el
Csoda a futballpályán
A világ legszebb szavai
A nem mindennapi, ám annál nemesebb összecsapáson az olvasók szavazatai alapján egy török szó, a yakamoz nyert. Azoknak, akik hozzám hasonlóan nem tudnak törökül, elárulom, hogy a szó azt jelenti: vízen tükröződő holdfény. Őszintén szólva, nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy még maga a győztes sem számított arra, hogy ő lesz az idei Szavak Világszépe.
Rehabilitáció
Se többre, se kevesebbre nem értékelte magát, mint ami. Neve nem csengett fényesen, a bulvárlapok nem az ő képeivel voltak tele, nem ismerték fel lépten-nyomon az utcán. Egyetlen művészeti díj árválkodott a birtokában, azt is korának köszönhette.
Meztelen ebéd - Könyvajánló
A Cartaphilus Kiadó gondozásában Hamarosan megjelenik William S. Burroughs Meztelen ebéd című kötete.
A regény részlete itt olvasható
Vélemények a Meztelen ebédről:
„Olyan ez a könyv, hogy minden lapja szétfröccsen minden irányba, távlatok kaleidoszkópja, dallamok, utcai zajok, fingok, zavargások egyvelege, és benne a kereskedelem páncélszekrényajtainak döngése, a fájdalom, a pátosz sikolyai, a csak szenvelgő sikoltások, párzó macskák, fészkükből kivert madarak rikoltása, szerecsendiótól transzba esettek profetikus makogása, reccsenő nyakak és visító mandragórák, orgazmuslihegés, a heroin hajnalnémasága a tikkadó sejtekben, a kairói rádió üvöltése, mint egy dohányárverés, ahol elszabadult a pokol, és a Ramadán fuvolái, melyek úgy legyezik a beteg narkóst, ahogy a piásokra szakosodott, finom markeces kutatja érzékenyen tapogató ujjaival a szürke metróhajnalban a kettéhajtott, zöld hasú ropogást..."
Nézőpontok és átláthatatlanság Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban című regényében
„Az igazi élet, az élet, melyet végre felfedeztek és megvilágítottak,
az egyetlen élet, mely ezért valóban élt, ez az élet az irodalom"
(Marcel Proust)
„Szép frázis, doktor úr. Fantáziadús logika. Mióta van köze
a fantáziának a logikához?
Mostantól, Mr. Blank. Attól a pillanattól, hogy elkezdi folytatni a történetet.
Hát jó. Úgysincs jobb dolgom, nem igaz?"
(Paul Auster)
Paul AUSTER regényének címe (Utazások a szkriptóriumban1) a középkori írásosság hagyományát idézi fel. Azokat a helyeket, ahol hosszú évek fáradságos munkájával íródtak a könyvek az olvasó épülésére. A mű genette-i értelemben vett története2 is tulajdonképpen egy ilyen dolgozó szerzetesről szól. Valakiről, aki a szkriptóriumban irodalommal foglalkozik.
Bővebben: Nézőpontok és átláthatatlanság Paul Auster: Utazások a szkriptóriumban című regényében
Marczibányi-ház
(Részlet)
1849 szilvesztere. Petőfi halott, a márciusi ifjak szétszóródtak, a hazafiak bujdosnak.
A Haynau halállistáján szereplő Jókai – „Kovács János" álnévre szóló útlevéllel – most tér vissza rejtekhelyéről. De nem tudja megállni, hogy ne térjen be a Marczibányi-fogadóba, ahol Petőfiéknek és – a két nagy barát végzetes összeveszéséig – neki is lakása volt.
Kiderül: a Marczibányi-ház kelepce, melyet a császári titkos rendőrség állított a halállistán szereplőknek...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Számla
Legtöbbet látsz ...
Ekkor vizsgáld látásod élességét
Mint a kés élén áthuzod ujjad
És ha fáj, rögtön észre veszed
Hogy a szív kiesett a bölcsőből
Földet érve már nem talál vissza
Mert amit lát tartósan kidobta
Nyugalmából
Miért vonod el figyelmét színes
Takaróddal?
Ágadnak levelei nem nyújtanak
Vigaszságot
Mégis kívánod hogy tested egészét
Szemrevegyék
Sebezhető árnyalatok
A palettából lassan elfogyó
Színeid
Már hamarosan utalnak
Az üresség fehérére
Esély
2010. április 27-én megjelenik a Budapest Bristol különszáma. A témája most az „esély". Akinek gondolata támad az ügyben és kedve is kedve is leírni azt, kérem tegye meg. Egy fél oldal terjedelemben írja le mit jelent számára az esély, vagy mit jelent egyáltalán. A legjobb írások a nyomtatott változatban megjelenhetnek. A szöveg beküldésével a felhasználás jogát a kiadónak átengedik a szerzők, és tekintettel véleményük kifejtésének lehetőségére most díjazás nélkül teszik ezt. Olvassák el Eszternek mit jelent az esély. Vagy éppen Tamásnak.
Lepra-sziget
Tudtam a nyavalyámról, hisz mifelénk sokan megkapták. Anyámat, testvéreimet még nem szállították el. Őket is hozzák valamikor. Együtt kell maradnunk, bármikor legyen is az a valamikor. Addig is hiányozni fognak.
Alig múltam huszonöt, és már két ujjam levált. Igaz, fertőzünk, de sokan immunisak. Nem terjed olyan könnyen. Rokonból bőven akad a hajón. A tengeribeteg unokabátyám, Polidor épp most okád az árbocrúd tövébe.
Magánbűnök - könyvajánló
2010 májusában a Budapest Bristol Könyvek sorában az elsőként megjelnik Thomas Runner: Magánbűnök című kötete. Keressék az Alexnadra könyvesboltjaiban!
A regény részlete itt olvasható.
Manapság kevés szó esik a katonai hírszerzésről, vajon hová lettek? Nyugdíjba vonultak talán? Aligha, a kémkedés a mai napokban is létező tevékenység, miért is mentek volna nyugdíjba a művelőik, mindig lesz, aki kíváncsi, és mindig lesz, aki a kíváncsiságot kiszolgálja. Mindegy milyen áron. Az nem lehet vitás, hogy vannak rablók, tolvajok, kábítószer árusok, gyilkosok, zugügyvédek, és hivatásos bűnözők. Itt élnek közöttünk. De itt él Konrád András egykori ügyészségi nyomozó is, – jelenleg bártulajdonos, – és akár akarja akár nem – leginkább nem – belebotlik valamilyen bűnesetbe, és ha már ott van utána is jár kellő alapossággal, és nem kis merészséggel a dolgoknak. Kémeket üldöz, rablókra vadászik, és a végére mindig kiderül az igazság.
Költészet és valóság
A költő élete versét írta meg. (Ezt érezte amúgy minden új versénél, no de egy költőnek még a macskánál is több élete van.) Egyetlen hosszú mondat, nemesen egyszerű, a metaforákat tökéletesen adagoló versbeszéd, szabadon hullámzó, klasszikus metrikai utalásokkal kevert ritmika. Az elkészült mű ragyogott, mint a gyémánt. Szinte egy szuszra csusszant ki belőle, hiába próbált javítgatni rajta, egyszerűen nem volt mit. S a témája, a maga szűkszavú sokatmondásával egyenesen a lényegről beszélt. „Az ember sorsa", ez volt a címe.
Élmény és művészet
„Az élet az irodalom tanítómestere"- ciklusból
K. L. barátomnak, Örkény után szabadon
K. Lehelt, a festőt kiküldték felügyelni az iskolaudvarra. Nem ő volt az első tanár, de ő volt az első művész az udvaron. Negyedórát volt odakint. Négy perce álldogált és bámult maga elé, amikor a háta mögött óvatosan kinyílt az ajtó, és egy fej bukkant elő a nyílásban.
Pucolás
Némaság
Féltett családi titkok pörkölttel és nokedlivel
Juhászbojtárral hol találkozott, talán vándorszínészként. És a juhász, aki botjával nagyot üt.
Szamár vagyok én is. Minden családban vannak fekete bárányok. A legendák terjednek és a rosszindulat századokat túlél - az erény, ez a szó már a szótárból is kikopik, annyira divatjamúlt. Megkapja méltó büntetését a feledést!
Moirák
– Nyári idegenvezető tanfolyam? – nézett rám apám kissé méltatlankodva – Muszáj neked ezt csinálni?– Nem fizetnek rosszul – hazudtam. (Nem akartam, hogy megtudja: kiszabadulnék már, akármennyi időre, az öregség áporodott bánatát árasztó fővárosi lakásból.)
– Misi nélkül mész? (Igen, Misi nélkül megyek. Muszáj menekülnöm a derék tanársegéd – többszörös önjelölt vőlegény - fojtogató ragaszkodása elől. Ha már nincs erőm szakítani.)
– Őszintén szólva, apa, még nem tudom – hazudtam ismét – Ne izgulj, megbeszélem vele.
Aztán másnap szó nélkül levonatoztam ide, a Mátra aljába. S ahogy ott álltam a kastély oroszlánjai előtt, magam se értettem, mi történt. Hirtelen könnyűnek és boldognak éreztem magam. Szabadnak, egy megnevezhetetlen ígéret igézetében.
A néma alkony harca a béna éjszakával
"Vallom azonban a bölcsességet is: harcom nem megy túl a józanság vonalán: magamban is érzem ami ellen küzdök, s tudom, hogy minden rombolás engem rombol." - Babits Mihály
Elindul, amint az izzó napot a vacsoracsillag lepöcköli az égről, mind a hatmillió fokot. A mennybolt pereme sárgából halványkékbe foszlik, vonzza. Léptei elgondolkodtatóan lassúak. Háta mögött csúfolják harcias tücskök, csahos kutyák zaját kiváltva.
Kor
ha ébred a düh és éber a harapás
a kisiklott ölelés mint kihűlt villamos
nyitott peronokkal cikázik holdtalan éjben
x
Mese
Ezek egymásba szerettek.
A férfi a nő maszkulinitását irigyelte, a nő a férfi feminitását.
Sajnos a maszkulin még nőben is erősebb, s a nő bárhogy is igyekezett magát visszafogni, mindig mindenben megelőzte a férfit.
Ha kirándulni mentek, a nő ment elöl, ha eltévedtek, ő találta meg a kivezető utat.
Az uszodában ő előzte meg medencehosszal a párját, hiába tett később úgy, mintha elszámolta volna magát.
A randevúk időpontját ő erőszakolta ki, elsőnek mondta ki, hogy szeretlek, épp csak meg nem kérte a férfi kezét.
Ha pásztorórára került sor, sitty-sutty levetkőzött, nem hagyva meg azt az örömet a férfinak, hogy kihámozhassa a ruhájából. Elsőnek ért a csúcsra, ahol azért elidőzött a férfi kedvéért, hadd örüljön...
Ha táncolni mentek, ő vezette partnerét, ha étteremben vacsoráztak, a legtöbbször ő fizetett.
Gyakorlati kérdésekben ő intézkedett, a férfi csak beült a készbe.
Kezdett ez a dolog mindkettejük számára egyre kényelmetlenebbé válni.
- Ma megölöm – határozta el magát a férfi.
Késsel a zsebében, elszántan lökte be a nő lakásának ajtaját.
Sajnos ezúttal is elkésett.
A sötét előszobában a nő akasztott teste himbálózott az orra előtt.
Arcán a győztesek vigyora ült.
Trade-vég
Zéháil és Szigfricsenkó felhívja Sót a Törzshely Presszóból. A három agglegény mindig itt spekulál. Döglődik a klíma, no nem a meteorológiai, hanem a közhangulati és a nemzetközi. Összeomlás mindenütt. A tőzsde még tartja magát, mintha nem akarna reagálni, pedig általában előre áraz.
Só három Bolivar szivarral érkezik. Zéháilék asztalán konyakospoharak. Só leteszi a szivarokat.
A kés
- Megszurkállak, megbökdöslek! – fenyegetőzött a kés.
- Ki se látszol a rozsdából – vette kézbe az asszony a kést, s az hiába forgolódott, hiába ágaskodott, nem tudott kárt tenni benne.
Az asszony hazavitte a kést, jól ledörzsölte homokkal, élesre fente, és ráparancsolt:
- Vágj kenyeret!
A kés engedelmeskedett.
Volt az asszonynak egy kisfia, aki nagyon megörült a késnek, és magával vitte fűzfa sípot faragni. A kés neki is segített.
Egyszer a gyerek alaposan beütötte a fejét a szekrény sarkába. Az anyja a késsel szorította le a púpot.
Így éldegéltek. A kés kenyeret szelt, fűzfa sípot faragott, és púpokat gyógyított.
Egy éjjel kimászott a fiókból, és elvágta az asszony torkát.
Hogy miért? Csak. Rég látott vért.
Eredetileg vadászkés volt.
Otthon
A lakás kicsi volt, sötét és papírból voltak a falak. Eleinte zavarták is a szomszédok kopogó léptei, egymás közti ingerült szavai, elfojtatlan köhögése. De aztán megszokta. Ahogy megszokta a szemben lévő parkolóház autókijárójának zaját is, amely az első hetekben még az idegein dobolt. Ritkán ment el a lakásból. Úgy érezte, ezt a néhány hetet, hónapot, évet, amennyire a kiküldetése szól négy fal között is el lehet viselni. Meg nincs is arra idő, hogy felelőtlenül csatangoljon az ismeretlen város vég nélküli utcáin, hiszen ha eltéved, lemarad a hazautazásról. Így csak hetente kétszer ment el az egyetemre megtartani az óráit, és aztán sietett vissza a lakásba, mintha félő lett volna, hogy nem találja a helyén.
Ping mester Párizsa
Ping mester a vászon előtt ült. Ott ült a vászon előtt, mint mindennap, reggel nyolctól este tízig, eltekintve attól a kétszer egyórás szünettől, amelyek alatt megette a magával hozott hideg élelmet, a zöldségekkel és főtt hallal kevert rizst. Ez alatt a kétszer egy óra alatt Ping mester rá sem pillantott a vászonra, hanem behunyta, pihentette a szemeit, úgy hajigálta magába az összetapadt rizsszemeket, mintha álmában enne. Pedig nem álmodott, nem gondolt semmire. Pihentette az agyát is. Igaz, festés közben sem gondolt semmire, csupán a keze dolgozott. 
Versek
Fogával esett a Hold a Napnak,
s nézd, már aranyglóriával menekül is
a hegyek közé.
De senki sem sír úgy,
mint a denevérek.
Bokrok sűrűjében,
gyönyörű, kegyetlen állatok,
osonnak a vér után.
S szélbe tárt szárnyakkal sikoltanak,
fehér, virágkísértetek.
Figyeld, csillagok közt
egymásra mászik két felhő,
az ablakodon befolyik
a lámpa fénye,
szobádból így lesz
lepkék menedéke.
De egy álmatlan szorításban,
ugye, összegyűlik a könnyed.
Repedt lélek szivárog
- zavaros, furcsa lé -
s nézed, hogy hever előtted.
Magányom
fájó billogja,
ajkamon hagyott csókod nyoma.
Angyal az ágy lábánál
(Budapest, Korona Kiadó, 2007, 213.)
Szabó Ádám 2007-ben megjelent kötetének borítója első pillantásra különösnek tetszik, néhány olvasót akár el is bizonytalaníthat. A négy elbeszélés elolvasása után azonban érteni véljük a fénycsíkok jelentését: a kötet írásainak hősei a felkelő nap, egy új világ felé tartanak. Útkeresésről, bolyongásról szólnak a mesék. A nagyapás történetek narrátora és Kollarik is botladozik csupán egy ismertnek vélt világban, s éppen ezek a történetek ébresztik rá, hogy az ember nem élheti le az életét a készen kapott valóság színfalai között.
George Eliot: Büszkeség és ártatlanság - recenzió
Róla írta Virginia Woolf, hogy minden tökéletlensége ellenére egyike annak a néhány angol regénynek, amely felnőttek számára készült. Magasra tette a mércét: hatott rá Renan, Strauss, Coleridge, Feuerbach, Darwin, Spencer, tehát joggal mondhatjuk, hogy közel járt ahhoz, hogy kimondja: a kereszténység befejezte történelmi hivatását. Szegedy-Maszák úr szerint az angol regényírók közül elsőként élte meg az "Isten halott" élményét. Ugyanakkor rövid történetei a német romantikusok ösztönzését mutatják. Európai nézőpontja ellenére is viktoriánus regényíró maradt, egy vélekedés szerint azért, mert létszemléletében az isten szerepét a közösség vette át. Mivel élénken érdeklődött a társadalmi változások iránt, és alaposan ismerte a vidéki élet átalakulását, mégsem vált műveiben uralkodóvá egy elvont vezérelv. Monográfiákban azonban sűrűn felbukkan két hiányossága: a tanító célzat és a nyelv költőiségének a fogyatékossága.
Versek
Csörlőfog
avagy
Tisztára rágnak engem a démonok, Atyám
(B. K. L. emlékére)
innen minden boldog
onnan nem látszanak az ágyak
ahol voltok
ruhátlan minden ágy és púpos
utas úton felrikoltoz
--------------------------------
Nem vagyok kamaz
a nagy fekete autó
na mindegy ,elvittem a kormost járni jött Torkos is
elmentünk a smicig, kemény a cica mert mindig jött utánam,
Az estés séta során volt kis balhé.....
Nem szeretném kivasalva látni az állataimat, ezért mikor velük megyek akko' a ledes maggal jelzem hogy hol vagyok, jövünk vissza a sétából és jött mögöttünk egy NAGY FEKETE AUTÓ , hátra világítottam hogy ne csapjon el,a táblánál lefékezett, beszólt autóból, Ki a fasz vagy? hogy csak így belevilágítasz a szemembe! ami utána volt az verbálisan elég durva volt, közben előkerült egy golok is, a mi részünkről, de amikor visszajött, és megkérdezte hogy mi hány méter, elmagyaráztam, hogy macska+ autó=kétdimenziós háziállat. Megértette és akkor kezet fogtunk és két irányban távoztunk a helyszínről
Szólj hozzá!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai - könyvajánló
A KÖTET MÁR KAPHATÓ A KÖNYVESBOLTOKBAN! A könyvet a Cartaphilus kiadó adja ki.„...nem volna szabad ennyit foglalkozni a múlttal, pozitívabb életszemléletet kellene kialakítani, és megpróbálni minél jobban kihasználni azt, ami számomra még hátravan a napból, építeni valamit a romjaiból. Hisz' végeredményben miféle haszonnal járhat egyáltalán, ha az ember örökösen a múltba néz, és szemrehányásokat tesz magának, amiért az élete nem egészen úgy alakult, ahogy talán szerette volna? (...) Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen a saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani."
A Nagaszakiban született, ám hatéves korától Angliában élő Kazuo Ishiguro származása dacára az egyik legjelentősebb és legelismertebb kortárs angol prózaíró napjainkban.
Alice Sebold: Komfortos mennyország - könyvajánló
„A Földdel kapcsolatban az volt a legfurább, hogy mindent láttunk, amikor lenéztünk. Amellett, hogy ott az előre sejthető »hangyák a felhőkarcolóból« perspektíva tárult elénk, a világ minden szegletében lelkek szálltak föl a testekből.
[...] Mint amikor csészéről csészére jár a víz, úgy töltögettük egymásba bánatunkat. Valahányszor elmondtam a történetemet, egy kicsit, egy apró fájdalomcseppet mindig elveszítettem belőle. Akkor ébredtem rá, hogy el akarom mondani a családom történetét. Mert a borzalom a Földön kézzelfogható és mindennapos. Olyan, mint a virág vagy mint a nap: visszafoghatatlan."
Alice Sebold könyve az amerikai megjelenést követően – 2002-ben – rácáfolt mindazokra, akik a szépirodalom iránti érdeklődés hanyatlásától tartottak: nemcsak a horror és a krimi műfajának nagyágyúit utasította maga mögé az eladási listákon, hanem még a felülmúlhatatlannak hitt Potter-gyároson is túltett. Az írónő első regényét egy fájdalmas diákkori trauma ihlette, a történet annak áttételes, művészi feldolgozása.
A könyvet a Cartaphilus kiadó adja ki.
----------
1900
Hát így.
William Wharton: Búcsú a szerelemtől - könyvajánló
MÁR KAPHATÓ A KÖNYVESBOLTOKBAN!
William Wharton (1925–2008) Albert Du Aime néven született Philadelphiában. Tizennyolc évesen megjárta a második világháború európai hadszínterét, majd a háború után művészettörténetből és pszichológiából szerzett diplomát a Kaliforniai Egyetemen. 1958-ban családjával Európába költözött. Hosszabb-rövidebb ideig éltek Olaszországban, Németországban és Spanyolországban is, végül Párizsban telepedtek le, és feleségével itt nevelték fel négy gyereküket.
Wharton elsősorban festőnek tartotta magát, és csak túl az ötvenen kezdett írással foglalkozni. Első regénye, a Madárka 1979-ben jelent meg, és azonnal el is nyerte a legjobb első regény az évi díját. Angolul összesen tíz könyvet publikált: nyolc regényt és két önéletrajzi művet. Külön érdekesség, hogy élete utolsó évtizedében is folyamatosan írt, ám ezeket a műveket kizárólag Lengyelországban olvashatták rajongói, más nyelven ugyanis nem jelentek meg.
Wharton mindig kerülte a nyilvánosságot. „Nem akarok amerikai híresség lenni, még egy aprócska irodalmi celebritás sem" – mondta azok után, hogy műveit több mint tizenöt nyelvre fordították le, háromból pedig (Madárka, Apa, Éjfélre kitisztul) film is készült.
Bővebben: William Wharton: Búcsú a szerelemtől - könyvajánló
Balogh Zsolt, a tanú
TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM, HUSZONEGYEDIK
(NÉGYSZÁZÖTVENEDIK) CSAPÁS
Balogh Zsolt, a tanú
Nem tudom, hogy Hagyó Miklós ártatlan-e a BKV-ügyben. Olyannyira hidegen hagy, hogy egyáltalán nem is érdekel. Tisztázza magát, ha tudja. Ennél sokkal jobban izgat, hogy bűnössége, vagy ártatlansága valószínűleg nem is fog soha kiderülni.
Valami persze kiderül majd, de ez nem biztos, hogy az igazság lesz. Nálunk ugyanis, ha valami kiderül, arról nem lehet tudni, hogy az igazság derült ki, vagy annak az ellenkezője.
Nem tudhatjuk, hogy mi az, amit megtudtunk: színtiszta, vagy szemenszedett?
Ez az írás tehát nem Hagyó Miklósról szól, hanem Balogh Zsoltról.
Az esélytelenek esélye, avagy a görbe út a mindennapokhoz való visszatéréshez
Versek
minden hajnalon
arra ébreszt e város
közeledő s mozgó hangjaival
a falakba küldött rezonanciákkal
hogy testmásom éjjel
elveszett utcákon kóborolt
fekete szemű macskák elől
riadtan kitért és jajgatott
s az olajfoltokban megbotolva szűkölt
s kitépett kertek után kutatott hiába
A gyerekek keresztes hadjárata
1968-ban, abban az évben, melyben Az ötös számú vágóhíd megszületett, végre eléggé felnőttem ahhoz, hogy Drezda lebombázásáról írjak. Ez volt a legnagyobb mészárlás Európa történetében. Természetesen tudok Auschwitzról, de a mészárlás hirtelen történik, nagyon rövid idő alatt hal meg nagyon sok ember. Drezdában, 1945. február 13-án körülbelül 135 000 embert gyilkoltak meg a britek szőnyegbombázással egyetlen éjszaka leforgása alatt. Bibendul, a szellem
Vízöntő
VÍZÖNTŐ I. 21. – II. 19.Munka: Meséket ír, de valahogy mindig rosszul végződnek. Soha nem azon az úton jár, ami kijelölt, egy kis kitérő mindig lesz benne. Vigyázzon, el ne tévedjen, senki nem fogja keresni hatvan évig. Kísérletező kedve eljuttatja az élet-idő végtelenbe történő elnyújtására, de nem lesz benne köszönet. Ha lenne fia, a naplója útmutatása alapján csak az Ön csontvázát találná meg. De ne adja fel, egy kis „P" meg egy kis „M" megöli hamar. Az a kis „T" pedig
halhatatlanná teszi.
Szerencse: Kerülje a fegyvereket, és tudja, hogy hol a határ!
A hónap híres szülötte: Csáth Géza
(Szabadka, 1887. február 13. – Kelebia és Szabadka
közelében, 1919. szeptember 11.)
A százezer forint
Az utolsó húsevő
– Milyen halvány ma, kedvesem! Csak nincsen valami baja?!...
– Hja, százhatvan év nem tréfa! – felelt Beaurepaire hercegné.
Noha már 2780-at írtak akkor: a Montmorency és Beaurepaire nevek, melyek először a XII. században bukkantak ki az ismeretlenség ködéből, jobban virágzottak, mint valaha.
A kíváncsi ember
Muzsikus barátaimmal beszélgettünk arról, lehet-e úgy zenét hallgatni, hogy ne a hibát keressük, ne a felfogást kritizáljuk, hanem egyszerűen élvezzük a zenét. A többség szerint nem lehet. Ez a beszélgetés motoszkál bennem, miközben a Nemzeti Színház igazgatója, vagy említsem önzőn: egyik kedvenc színművészem cigarettára gyújt. Irodalomra fordítva a kérdést, lehet-e úgy olvasni, hogy közben ne egy színdarab vagy egy film formálódjon a szeme előtt?Hogyne lehetne. Különösen, mert sosem rendeztem, vagy rendeznék könyv alapján. Legfeljebb filmforgatókönyvből. Ugyanis, ha az ember dolgozni kezd egy drámával, akkor a munka során kiderül, mennyi-mennyi rétege van a darabnak. Ezzel szemben egy könyv mindig kevés lesz. De hangsúlyozom, ez az én véleményem! Bármennyire igyekeznék jól megoldani a feladatot, a végeredmény mindenképp a „Száz híres regény" lenne, vagyis valami rövidített változat, amolyan „tartalom-mesélés." Így aztán az olvasásban egyáltalán nem befolyásol a szakmám. Sőt, nagyon szeretek olvasni, ha ráérek. Ez persze, leginkább a regényekre érvényes, drámát általában nem a szabadidőben veszek a kezembe. Bár, itt is van kivétel. Nemrég olvastam Térey János: Jeremiás című munkáját, kezdetben szakmai okból, mert az évad végén bemutatjuk a színházban, de élmény volt megismerni a művet.
Kérdéses halálbüntetés
Miért kérdés még mindig a halálbüntetés léte vagy nemléte? Magyarországon már az 1990-es évektől nem alkalmazták, bár a törvényben, mint büntetés benne volt még, később az Alkotmánybíróság az alaptörvénnyel, az alapjogokkal ellentétesnek találta ezt a rendelkezést, így a törvényből kikerült. De nem úgy a közgondolkodásból.
Miért gondolkodnak a kérdésről szakjogászok, joghallgatók, bölcsészek és gyakorlatilag mindenki?
OROSZLÁN VII. 23. – VIII. 23.
